"Ki vagyok - mire van szükségem?"

Úgy 10 éve fedeztem fel, hogy így kezdődik Horváth Ilona híres szakácskönyve. No nem éppen főzni szerettem volna belőle… Történt azonban, hogy Szakács (!) nevű barátnémmal karácsonyi meglepetésként kétszemélyes előadással készültünk szeretteinket megörvendeztetni. A szigorúan zártkörben zuhogó paródiaesőnek Horváth Ilona fent idézett fejezetcíme volt a mottója. Azóta sem olvastam végig a művet – de vajon ától zéig tette ezt valaki?
Most akkor felütöm az 1977-es kiadás itthoni, sárga salátalevelekre hullt példányának első oldalait. Így folytatódik a gondolatmenet:

„Az emberek nemcsak színben, alakban, nagyságban, korban különböznek egymástól, hanem alapvető életigényeikben is. Más szükséges a fiatal, növőfélben levő szervezetnek, és más az idősnek, mást kívánnak a forró égöv alatt élők, megint mást a hideggel küszködők. De még egyazon éghajlaton élő, egyforma korú emberek igénye is eltér egymástól aszerint, hogy mivel foglalkoznak, milyen munkát végeznek. Ezeket az igényeket elégítik ki az évszázadok során kialakult táplálkozási szokások; ismernünk kell tehát néhány alapszabályt, amire támaszkodhatunk.”


Jönnek aztán a helyes testsúlyarányok, a motorként üzemelő test, és a megfelelő szükségletek. Fehérjék és aminosavak, kalóriák és szénhidrátok. Először ízekre szedve minden a legapróbb részletig, míg aztán a fűszerek nyomán előbújnak az ízek is. Megtudjuk, milyen a korszerű konyha („csak akkor gusztusos, ha mindig ragyog a tisztaságtól”), és hogy csodákra képes a „modern lámpatest”. Jön aztán a háztartás megszervezése (családtagjaink bevonásával!), majd a főzés munkamenete, a „konyhatechnikai eljárások”: mosás, hámozás, kimagvalás, derítés, tálalás. „Korunk modern szelleme megváltoztatta ezeket a szokásokat, leegyszerűsítette, a mai ízlés szerint átformálta” – így a könyv.

Egyfelől tehát évszázadok során kialakult táplálkozási szokások, másfelől korunk modern szelleme? Vajon mennyit őrzünk régi receptjeinkből? Ama ominóz' korszellem miben is hatotta át szokásainkat? Milyen képet őrzünk "a" családi ebédről?

De nem kavarom tovább a közhelylevest, mert máris itt az Ételleírások című nagyfejezet – benne mindenütt az átlagos „adagolás 4 személyre”. Ha tehát innen főzöl, négyre főzöl. Mindig négyre. Eheted persze egyedül is, amit főztél, de közben ott lebeg asztalodnál a többi három hűlt helye.

Fisli Éva, Budapest