2011. március 8., kedd

Estebéd

Nem vagyok jelen.
A létige irgalmatlan felelősség. El is hagyom. Levés helyett nézzünk csak körül. Én itt, ott Önök.
Itt most nagyjából Star Kebab. A falafelszagú emeleten óriás akvárium: benne nyüzsgő aranyhalak és egy csodalámpa bugyborékol. Egy varázsszőnyegen nagy szemű, szakállas férfi lebeg a vízben. (Vizuális attrakció kedélybeteg halaknak? Ha gyerek volnék, most odadugnám az orrom az üveghez.)
A legvalószerűtlenebb mégiscsak a miniatűr műbúvár, talpig vernegyulás fölszerelésben. Kalandos Nyugat és mesés Kelet egymásba csúszva, akár húskonzervben az ízfokozók.
A halaknak persze ez a tér mindennapos. Hullámzó pikkelyekkel kerülgetik a többrétű szimbólumokat; az üveg falán túlról sokkal több furcsaság néz rájuk befelé.

A sarokban mindjárt egy hatalmas táblán e helyről mondatik – magyarul, angolul és arabusul –: Isten nevében. A tábla bal csücskében Isztambul feliratú óra török színekben, a jobb csücsökben Budapest, trikolórban. Sztambul és Buda közt állnak a mutatók, mintha lefújták volna a meccset. De tényleg.
Itt összecsúszva minden, tér, idő, ízek, asztalok.

Ott Hunyadi nevű kisvendéglő, Pest közepén álmodott Buda. Az Andrássy út 60 sétálásnyira, és ma este Önök azt kérdezik: Tudnak-e a szavak… főzni? Hát Ment-e a könyvek által? – kérdem erre. De nem. Nem ezt akartam mondani. Hanem hogy levés helyett nézzenek körül. A falakra, emberekre. Hisz e Pest a mi Budánk. Kicsit szoros, kicsit sötét, de otthonos. A hely, a mód, ahogy fittyet hányunk a dimenziókra (játszásiból): az egészre. Az Egészre hányunk fittyet.

(Egyetlen pozitív nemzeti rögeszménk a vendégszeretet. Észrevették?
Mi más is lehetne, mi félrevert harangokhoz szoktunk. Meg ágyúba öntött harangokhoz. Nekünk a szemünkön van déli harangszó. Ásó, kapa.)

Akárhogyis, Önök ott, én itt vagyok honn, ezen a vidéken. Itt a Törökben, s e nyelvben, az egyetlenegyben, ahol pontosan tudom, nem mindegy, hogy nagy ívű vagy nagy ívben.
Legyen ez közös ma bennünk. Örüljünk a nyelvnek, otthonunknak.
 Emelkedjen a lélek az asztalok fölé, csengettyűzzön bennünk az öröm.


Csókolom Lilit.

Ders

Jankovics József, Esterházy Péter, Stemlerné Balog Ilona, Bertók Krisztina a Hunyadi Kisvendéglőben. Fotó: Ormos József

(nem hangzott el 2011.március 5-én, az Abrosz szerzőinek estebédjén, a Hunyadi Kisvendéglőben)