2010. szeptember 15., szerda

Arles-i képek

Néhány nap csupán és bezár az idei arles-i fotófesztivál. Addig azonban  íme a júliusi SETSE-konferencia beszámolójának részlete:

Az idei logó és a provence-i napsütés


"Az egykori vasúti remízben álló fesztiválközpont egyik legütősebb bemutatója a  Shoot című kiállítás. Ez a tárlatot zseniális ötletességgel építették egy nemrég felfedezett magángyűjteményre; egy holland nő 16 éves kora óta minden évben a céllövöldében készített önarcképsorozatára, mely – a háborús éveket kivéve – 1936-tól mindmáig követi nyomon – az egyébként nem profi fotográfus – Ria Van Dyke életét. Az évente rituálisan megismételt önlelövés (a fényképezés) amatőr sorozata köré kigondolt kiállításban a  Nyugat Európában dívó céllövölde-fotográfia  egy-egy nevesebb portréja is látható: Sartre és de Beauvoir, Cocteau, Fellini,  Truffaut, Brassai, Cartier-Bresson egy-egy lövése is. Kell-e mondanom, hogy a kijáratnál a  látogató maga is kipróbálhatja a lövést, miután 4 hatalmas vetítővászonra vetített hangos filmmontázs között maga is tökéletes össztűzbe került? (Az itt készült önarckép a  birtokomban.)
Sínek, pókhálók, hőség, fényképek
A golyófüttyögéssel és mívészi fegyverropogással megtelő egykori remíz különleges hangulatot kölcsönöz a befogadott kiállításoknak, Marlo Pascual fotó-alapú installációinak például. Sínek, a sarkokban pókhálók, hőség – ennek az épp most épülő új komplexum mind hadat üzen – mutat rá François Hébel, fesztiváligazgató, akivel – a SETSE nemzetközi fotográfuscsere soros konferenciájának vendégeiként találkoztunk.
François Hébel

Az alapító Lucien Clergue szelíd mosollyal fogadta a fesztivál gazdag múltjának archiválását firtató kérdésemet. Ő már létrehozott egy fotóarchívumot a helyi Réattu Múzeumban a hatvanas években. Az arles-i találkozások hozadéka pedig végső soron épp a dialógus, az illanó egymásra figyelés  – tehetjük hozzá, mely azonban rafinált módon hatotta át a kontinens fotótörténetét.
Az elmúlt négy évtized Arles-t a fotográfia (profán) szentélyévé tette. A fesztiválon kívül ráadásul itt van  – a nem kis mértékben miatta – a nyolcvanas években alapított École Nationale Supérieure de la Photographie , mely mindmáig Franciaország első és egyetlen felsőfokú fotográfus-képző intézménye.
Különleges élmény a nemrég nyugalmazott igazgató, Patrick Talbot – William Fox Talbot leszármazottja – vezetésével körüljárni az épületet, pincétől (szinte) a padlásig; belépni az André Kertész terembe, és végigsimogatni a könyvgerinceket a könyvtárban, ahol a legszebb albumok és angol, francia fotótörténeti összefoglalók között magyar nyelvű kötetek is vannak. (Egyébként az Arles és a fotográfia című vaskos kötetnek, mely a helyi Actes Sud kiadó gondozásában jelent meg 2002-ben, Kertész esztergomi Úszója látható a fedelén.)
Leletek az ENSP könyvtárából

Következő utunk a már említett Réattu Múzeumba – a máltai lovagrend egykori épületébe – visz, ahol épp most Pierre Jahan első retrospektív fotókiállítása látható; a 2003-ban elhunyt fotós  nem csupán a nagy párizsi fényképészek kortársa volt, hanem saját jogán fontos alkotó. S végül ne feledjük megemlíteni azt sem, hogy itt létesült az első olyan hangtár  Franciaországban, ahol, egy különleges terem révén a látogatók az (immár) archivált hangművészeti alkotásokat is élvezhetik."

Az 1970-ben, Lucien Clergue, Michel Tournier és Jean-Maurice Rouquette által alapított arles-i nemzetközi fotográfiai találkozások kiállításai tavaly már 72 ezer látogatót – 11 ezer külföldit – vonzottak. Az idei fesztivál szeptember 19-ig még nyitva tart…

Kép és szöveg: Fisli Éva

(A teljes cikk Össztűz címen a Fotoposton jelent meg 2010 szeptemberében.)