Pilla a tokban

2012.december 11-én, kedden 10 órakor a SOM szervezésében újra mi vagyunk a terítéken.

A feldolgozás receptjei - kreatív muzeológia. A SETSE-program Magyarországon címmel Fisli Éva tart előadást. Részletek a kép mögött.

Ecce, mohók!

Madelaine

Mossuk meg a laskagombát és a keményebb tönkjeit vágjuk le. Egy nagy serpenyőben olvasszunk vajat és szórjuk rá a gombát. Locsoljuk egy kis fehérborral, és pároljuk egy negyedórácskát. Nyomjuk rá a fokhagymákat, sózzuk, borsozzuk. Pirítóssal  vagy bármilyen halhoz tálalhatjuk, előtte még szórjuk meg friss petrezselyemmel.

December van; friss petrezselyem híján bízzunk a jó öreg kakukkfűben,  és – mert merészek vagyunk – próbáljuk ki, milyen ez a tengeriherkentyű-küllemű gomba tonhaldarabokkal... Ha ez első találkozásunk a laskával, lehet, hogy nem tartunk ki mellette, azonban egyetlen kaland erejéig kétségkívül érdemes megkóstolni. A fehérbortól puha falatok úgy simogatnak, mint a tenger, ha épp csak belemerészkedik az ember.


Innentől pedig már csak egy lépés a valenciai tengerpart emléke, amit azért is helyénvaló most felidézni, mert a SETSE program zárókonferenciája, s a vándorkiállítás újabb állomása ott, a színekben, ízekben gazdag tengerparton kapott helyet. 

  El Mar

 

A fotográfia elterjedése, a 19. század nagy képügynökségei, a modernség vizuális bölcsője, és ringatói voltak a szeptemberi spanyolországi konferencia témái. (A teljes program itt érhető el.)

 

  Ringatók

 A Valenciai Műegyetem által szervezett eszmecsere előadói között találtunk brit, francia, amerikai, spanyol, olasz kutatókat. St Andrewstól Austining tehát minden nagy, fotótörténettel foglalkozó központ képviseltette magát. 

Kép a konferenciáról

A valenciai találkozó egyúttal a Műegyetem fotótechnikákkal foglalkozó műhelyének és szakembereinek bemutatkozása is volt.

 

 Látogatás a Műegyetemen 1.

 Látogatás a Műegyetemen 2. 
Kísérlet ikonográfiai taxonómiára
  

A konferencia zárásaképpen nyílt meg a SETSE vándorkiállítás a varázslatos hangulatú Museo del Carmen felújított falai közt. És végül a programot összegző Families of Food című kötet is felbukkant a tengerparton!

SETSE kiállítás a Museo del Carmen-ban

 SETSE-katalógus

 
Ki hitte volna, hogy a laskagomba lesz a madelaine-ünk? Győzzünk csak az eltűnt idő nyomába eredni.

Kép és szöveg: Fisli Éva

Arles-i képek

Néhány nap csupán és bezár az idei arles-i fotófesztivál. Addig azonban  íme a júliusi SETSE-konferencia beszámolójának részlete:

Az idei logó és a provence-i napsütés

"Az egykori vasúti remízben álló fesztiválközpont egyik legütősebb bemutatója a  Shoot című kiállítás. Ez a tárlatot zseniális ötletességgel építették egy nemrég felfedezett magángyűjteményre; egy holland nő 16 éves kora óta minden évben a céllövöldében készített önarcképsorozatára, mely – a háborús éveket kivéve – 1936-tól mindmáig követi nyomon – az egyébként nem profi fotográfus – Ria Van Dyke életét. Az évente rituálisan megismételt önlelövés (a fényképezés) amatőr sorozata köré kigondolt kiállításban a  Nyugat Európában dívó céllövölde-fotográfia  egy-egy nevesebb portréja is látható: Sartre és de Beauvoir, Cocteau, Fellini,  Truffaut, Brassai, Cartier-Bresson egy-egy lövése is. Kell-e mondanom, hogy a kijáratnál a  látogató maga is kipróbálhatja a lövést, miután 4 hatalmas vetítővászonra vetített hangos filmmontázs között maga is tökéletes össztűzbe került? (Az itt készült önarckép a  birtokomban.)

Sínek, pókhálók, hőség, fényképek

A golyófüttyögéssel és mívészi fegyverropogással megtelő egykori remíz különleges hangulatot kölcsönöz a befogadott kiállításoknak, Marlo Pascual fotó-alapú installációinak például. Sínek, a sarkokban pókhálók, hőség – ennek az épp most épülő új komplexum mind hadat üzen – mutat rá François Hébel, fesztiváligazgató, akivel – a SETSE nemzetközi fotográfuscsere soros konferenciájának vendégeiként találkoztunk.

François Hébel

Az alapító Lucien Clergue szelíd mosollyal fogadta a fesztivál gazdag múltjának archiválását firtató kérdésemet. Ő már létrehozott egy fotóarchívumot a helyi Réattu Múzeumban a hatvanas években. Az arles-i találkozások hozadéka pedig végső soron épp a dialógus, az illanó egymásra figyelés  – tehetjük hozzá, mely azonban rafinált módon hatotta át a kontinens fotótörténetét.

Az elmúlt négy évtized Arles-t a fotográfia (profán) szentélyévé tette. A fesztiválon kívül ráadásul itt van  – a nem kis mértékben miatta – a nyolcvanas években alapított École Nationale Supérieure de la Photographie , mely mindmáig Franciaország első és egyetlen felsőfokú fotográfus-képző intézménye.

Különleges élmény a nemrég nyugalmazott igazgató, Patrick Talbot – William Fox Talbot leszármazottja – vezetésével körüljárni az épületet, pincétől (szinte) a padlásig; belépni az André Kertész terembe, és végigsimogatni a könyvgerinceket a könyvtárban, ahol a legszebb albumok és angol, francia fotótörténeti összefoglalók között magyar nyelvű kötetek is vannak. (Egyébként az Arles és a fotográfia című vaskos kötetnek, mely a helyi Actes Sud kiadó gondozásában jelent meg 2002-ben, Kertész esztergomi Úszója látható a fedelén.)

Leletek az ENSP könyvtárából

Következő utunk a már említett Réattu Múzeumba – a máltai lovagrend egykori épületébe – visz, ahol épp most Pierre Jahan első retrospektív fotókiállítása látható; a 2003-ban elhunyt fotós  nem csupán a nagy párizsi fényképészek kortársa volt, hanem saját jogán fontos alkotó. S végül ne feledjük megemlíteni azt sem, hogy itt létesült az első olyan hangtár  Franciaországban, ahol, egy különleges terem révén a látogatók az (immár) archivált hangművészeti alkotásokat is élvezhetik."

Az 1970-ben, Lucien Clergue, Michel Tournier és Jean-Maurice Rouquette által alapított arles-i nemzetközi fotográfiai találkozások kiállításai tavaly már 72 ezer látogatót – 11 ezer külföldit – vonzottak. Az idei fesztivál szeptember 19-ig még nyitva tart…

Kép és szöveg: Fisli Éva

(A teljes cikk Össztűz címen a Fotoposton jelent meg 2010 szeptemberében.)

Ízek Harmóniában

A SETSE két fotósa, a magyar Gáti György és a finn Martti Kapanen (Kapa) képei szeptember 5-ig látogathatók a Galleria Harmonia kiállításán Finnországban.

Lakomák és keselyűk

A liptószentmiklósi Dom Fotografie (A Fotográfia Háza) SETSE konferenciáján a kortárs fotó és az étel volt a terítéken.Miután megnéztük a Liptói Galéria éppen aktuális kiállításait, a konferencia helyszínéül szolgáló egykori Pongrácz-kúria - ma Koloman Sokol Központ - falai közt ezúttal a szlovák és cseh művészekről és kiállításokról hallhattunk (Anna Maximová illetve a Nyitrai Galéria jóvoltából).

Részlet a Liptói Galéria kiállításából

Ezután bepillantást nyerhettünk a SETSE nemzetközi fotóscsere két résztvevője, a szlovák Petra Cepková és a görög Georgios Makkas műhelyébe, a szerkesztő Linda Roodenburg segítségével a « Rotterdami szakácskönyv » írásának rejtelmeibe, míg Kimmo Lehtonen a finnországi képekről tartott izgalmas előadást, kitérve többek közt Esko Männikkö műveire. A fotótörténettel és kortárs kultúrakutatással foglalkozó lengyel Marianna Michailowska ezután az evés motívumának politikai dimenzióiról beszélt – különös tekintettel Natalia L. erotikát politikával vegyítő hetvenes évekbeli banánsorozatára.

A MNM Történeti Fényképtárának munkatársaiként részben saját archívumunk étellel, családi étkezéssel kapcsolatos fotóiról, részben pedig két kortárs projektről tartottunk előadást a következő napon : a tárgy történetiségétől eljutva a történetiség mint tárgy gondolatáig, Gőbölyös Luca: Férjhez akarok menni és Eperjesi Ágnes:Családi fotóalbum című munkái nyomán. A konferencia végén Ana Martí Teston, a valenciai egyetem munkatársa a spanyol kortárs fotó egy-egy alkotóját mutatta be: Goya festményeitől és a csendélet műfajától indítva Chema Madoz ételinstalláción át Alex Francis, Pilar Bettrán, Mira Bernabeu művein át Greta Alfaróig. Ana mondandóját az utóbbi művész különös és különleges fotósorozatával zárta : szabadban terített asztal, majd ugyanaz a teríték a földön, törötten, mocskosan, valami láthatatlan szörnyűség után. A képekhez a kulcs ez a rövid videófilm, melynek a szerző az In ictu oculi címet adta.

Mi pedig nem tudjuk a szemünket levenni róla.

Gáti-fotó a Pongrácz-kúrián

Kép és szöveg: Fisli Éva, Budapest

Medvefogó

Medvefogó mézlikőr régiesen. Hozzávalók: 2 font méz és 2 pint tiszta szesz egy jól záródó befőttes üvegben megkeverendő (a méz egy kicsinység megmelegíttethetik, hogy könnyedén folyjék). A mixtúrához egy palack jó borpárlat öntendő, jól összeelegyítendő. A hölgyek számára kellemesebb, ha a tiszta szesz helyett egy pint jó cognac és némi kávéextractum (egy uncia valódi kávé nagyon kevés vízzel leforrázva és megszűrve) adatik hozzá, esetleg bergamott esszenciával spékelve.

A besenyőfalui méhész pultján mandulás medovina. Épp annyira édes, mint amennyire keserű; lenyűgöz tökéletes arányaival. Az út szélén abrosznyi rókagomba; sóvárgunk sárga húsa után. Az étteremben gulásnak nevezett paprikás szósz knédlivel, lasagnának hívott rakott tészta, Baracuda saláta sok zöldséggel, spenót, fokhagyma, profiterol. És persze sajt, túró, sörök. Gasztronómiai térképnek kissé elnagyolt, ámde beszédes.

A szlovákiai SETSE – konferencia előadói Liptószentmiklóson augusztus 4-től 8-ig ismét család, étkezés és fotográfia kapcsolatát firtatták. Részletes beszámolónk hamarosan az abroszon.

Fisli Éva, Budapest

Incanto

33.669 látogató a májusi nyitóhétvégén, június 13-ig összesen több mint 190 ezer. Ezek a Fotografia Europea fotófesztivál statisztikái. A Seeing Europe(ean Culture) Through A Stranger’s Eyes (Az európai kultúra egy idegen szemével) című nemzetközi fotográfuscsere 8 művészének bemutatója a fesztivál részeként szintén ezreket vonzott.
A kiállításról, az idei Reggio Emilia-i fesztivál Incanto (Varázslat) című programsorozatáról és a SETSE-konferenciáról bővebben érdemes elolvasni Szarka Klára beszámolóját emitt.

A SETSE-program finnországi fotói pedig vasárnapig látogathatók a Művészetek Völgyében.