2010. február 24., szerda

Bécsi szelet

Legyen hétfő koraeste. Megkönnyebbült vendég, egy találkozó után. Egyedül van a vendég, a pincér megörül. A vendég a ház specialitása mellett dönt, ez bécsi szelet – és ha már sógorokra játszunk, legyen kis osztrák saláta, s adassék pikolónyi tisztelet Dreher Antalnak is.
A falon tükrök, régi reklámplakát („Good Food Real Irish Ale”), grafikák ("The Slip Inn, 1805"), festmények és egy fotó 1929 Párizsáról… Hogy az időbeli zsip-zsup tökéletes legyen, amikor a serény, pamacsnyi áll-szakállat viselő pincér szalvétákat kezd hajtogatni tömegével, jusson eszünkbe gyerekkorunk, amikor az elegáns és kivált jó szagú férfi egyet jelentett a pincérekkel, és állapítsuk meg, hogy igen, ez náluk nyilván munkaköri kötelesség. Aztán a mechanikus hajtogatásról ne tudjunk ne Tót Lajos községi tűzoltó dobozoló családjára gondolni. De közben már itt a vacsora – a Schnitzel óriás a törpényi krumplik között. És mint egy frissen borotvált áll, puha.

Ders, Budapest

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése